|
A legnagyobb ajándék (Bábjelenet)
Szereplők: Király Udvari bohóc Katrina királykisasszony Mesélő (a paraván mellett áll) Háttér: Palota
Kellékek: egy kis
karácsonyfa (kartonból)
MESÉLŐ: Egyszer volt, hol nem volt, a hetedhét országon is túl, s még az üvegtengeren is túl, volt egyszer egy hatalmas királyság, melynek lakosai soha, de soha, még csak nem is hallottak karácsony ünnepéről! Ennek a birodalomnak a kellős közepén egy pompázatos palota állt, melyben a Király lakott (KIRÁLY BE) gyönyörűséges lányával, Katrina királykisasszonnyal (KIRÁLYKISASSZONY BE). Rajtuk kívül még sok más előkelő úr és úrhölgy is volt a királyi udvarban …. és hogy mindenki boldog és jókedvű legyen, volt a királyi udvarnak egy udvari bohóca is (UDVARI BOHÓC BE), aki vicceivel mindig mosolyt tudott varázsolni a hallgatóság arcára. De sajnos az idő múlása rajta is jócskán nyomot hagyott, mert nemcsak hogy feledékennyé vált, hanem időközben unalmassá is, szegény! Az összes létező viccét már oly sokszor elsütötte, hogy többé senkit sem tudott igazán jókedvre deríteni.
UDVARI BOHÓC: Haaaaaaaaaaaaaa – ha - ha - haaaaaaaaaaa, híííííí - hi- hi- hííííííííííííí ! Őfelsége, itt egy másik! Lefogadom ezt még soha sem hallotta! "Mi az? Fekete, levelei pedig fehérek!” KIRÁLY: Jaj bohóc! Ne, csak ezt ne, kérlek!...(SÓHAJT) … Néger postás. (KOMOLYAN) Alig bírom befogni a számat a nevetéstől... (KIRÁLY KI)
MESÉLŐ: Szegény udvari bohóc nagyon elkeseredett, hogy a viccei már senkit sem derítettek mosolyra. De bármennyire is próbálkozott, sehogy sem tudott egyetlen új viccel sem előállni. A királykisasszony nagyon szeretett volna segíteni neki, ezért kieszelt egy csodajó tervet!
KIRÁLYKISASSZONY:
Tudom már, mit kell tenned, bohóc! El kell menned egy felfedező körútra
a szomszédos királyságba!! Biztos vagyok benne, hogy ott majd sikerül
új vicceket tanulnod! Most rögtön beszélek is Apuval, hogy engedjen el!
Biztos vagyok benne, hogy zseniális ötletnek fogja tartani!!
MESÉLŐ:
A Király valóban jó ötletnek tartotta és szabadságot adott az udvari
bohócnak. Annak meg nem kellett kétszer mondani, másnap hajnalban vette
a sátorfáját, és uccu, neki a nagyvilágnak! Napokig volt úton, már alig
bírta el a lába, míg végre föltűnt szeme előtt a szomszéd király
bámulatos birodalma.
KIRÁLYKISASSZONY: Gyerünk bohóc! Mi lesz már, hadd halljunk valami jó kis találós kérdést! Hetek óta várjuk ezt a pillanatot! UDVARI BOHÓC: Igenis Királykisasszony! Tudok néhány karácsonyosat! (A KIRÁLYHOZ) Uram, Királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom! Milyen kapcsolatban áll a Mikulás a mesehős Piroskával? KIRÁLY: Nem tudom bohóc! Ezt még soha sem halottam! UDVARI BOHÓC: Hát a Mikulás Piroskabátyja! Ha-ha! (CSEND)... Jó, nem? Piroska bátyja...piros kabátja!! Ha-ha-ha! (NEM NEVET SENKI) Na jó, akkor próbáljunk meg egy másikat. “Jaj, de szép ez a csizma! - mondta a Télapó, és besöpörte a zsákjába. Ha-ha!...
MESÉLŐ: Természetesen a bohócon kívül senki sem nevetett a vicceken, mert amint már mondtam történetünk elején, e birodalom lakossága soha sem hallott karácsonyról, Mikulásról, vagy bármi ilyesmiről. Ezért tehát a szó jelentését sem ismerték.
KIRÁLY: Deeeee ….., Bohóc, el tudnád nekünk magyarázni, mi az a „karácsony”, amitől ennyire magadon kívül vagy? UDVARI BOHÓC: Ó, Hát persze, van bármi is, amit ne tennék meg Őfelségének! A karácsony, igen a karácsony, …. hmmmm, nem is találok rá szavakat, a karácsony az év legeslegcsodálatosabb ünnepe! Nem is tudom elképzelni, hogy is élhettünk eddig nélküle! Itt ni, hoztam is néhány dolgot a tarsolyomban!
MESÉLŐ: Az első dolog, amit a bohóc megmutatott, egy karácsonyfa volt (FELHOZ EGY KARÁCSONYFÁT). Mesélt nekik a karácsonyfát díszítő aranyozott gömbökről, csillogó díszekről és a szivárvány színű fényekről, aztán pedig az ajándékozás lényegéről. (MOST PEDIG EGY AJÁNDÉKOT HOZ FEL) (A KIRÁLYKISASSZONY VALAMIT A KIRÁLY FÜLÉBE SÚG)
KIRÁLY: (A MESÉLŐNEK) Katarina lányom szeretne egy ajandékot adni valakinek a gyerekek közül!
MESÉLŐ: Ahogy parancsolja, Őfelsége. (A MESÉLŐ KIVÁLASZT EGY GYEREKET, A KIRÁLYKISASSZONY LEBÚJIK, FELHOZ EGY AJANDÉKOT ES ODAADJA A GYEREKNEK).
KIRÁLY: (A SZEMÉT TÖRÖLGETVE, KIFÚJJA AZ ORRÁT, ÉLÉRZÉKENYÜLVE BESZÉL) Hüpp...Hüpp... De szép ünnep lehet ez a karácsony! Ajándékozni, örömet szerezni és másokra gondolni magunk helyett...Milyen jó érzés lehet!! UDVARI BOHÓC: (ELŐHÚZ EGY KARCSONYI ÜDVÖZLŐ LAPOT). Itt van az utolsó dolog, amit magammal hoztam. Egy karácsonyi képeslap, amit a barátoknak és ismerősöknek szoktak küldeni, hogy boldog és áldott karácsonyt kívánjanak egymásnak. KIRÁLY: Milyen széééép! Te, bohóc, nézd csak, mi van ezen a képeslapon! Ha kárácsonyi, akkor szerintem egy színekben pompázó karácsonyfa, egy óriási ajándék, vagy valami ehhez hasonló lenne rajta...de... (ELBIZONYTALANODVA)...de ezen a képen csak egy egyszerű jászol és néhany furcsa ember látható.... UDVARI BOHÓC: Elnézést kérek, felséges királyom, de most az egyszer tévedni tetszik! Ezen a képen igenis látható egy ajándék...méghozzá a valaha létező LEGNAGYOBB AJÁNDÉK!! (HANGSÚLYOZVA) KIRÁLY: Hmmm....Igazán? A legnagyobb ajándék? Hadd nézzem! (KÖZELEBBRŐL IS MEGVIZSGÁLJA) Hát...be kell vallanom, Bohóc, hogy én ezen a képen még egy icuri-picuri ajándékot sem látok, nemhogy a világ legnagyobb ajándékát!! UDVARI BOHÓC: Dehogyisnem! Itt ni, ... látja, Őfelsége ezt a jászolban fekvő gyereket? KIRÁLY: Látom hát! UDVARI BOHÓC: Na ugye megmondtam! Hát... Ő az Ajándék!! Jézus Krisztus, az ígért Megváltó... a Király, aki cifra palota helyett egy szerény istállóban született meg. KIRÁLYKISASSZONY: Milyen furcsa.... Dehát, ha valóban Király, nem volna szabad szegénykének az állatok között aludnia! UDVARI BOHÓC: Nos, kedves királykisasszony, hadd mondjam el, hogy bár Jézus Krisztus valóban Király, nemcsak olyan előkelő és gazdag személyekért jött el a világba, mint amilyenek e királyi udvar urai és úrnői (MEGHAJOL ELŐTTÜK), hanem mindenkiért, a szegényekért is!! Ez a Király egyszerű, bűnös emberek között élt és amikor felnevelkedett, életét adta a kereszten, hogy nekünk ne kelljen büntetésben részesülnünk azokért a dolgokért, amiket elkövettünk. Kifizette minden bűnünk árát!! KIRÁLYKISASSZONY: Tényleg!!!! … még, még az enyéimet is ??? UDVARI BOHÓC: Perszehogy a tiéidet is, minden emberét, aki valaha élt, él és élni fog ezen a földön! KIRÁLYKISASSZONY: Ohhhh, de hát ez csodálatos!!!! UDVARI BOHÓC: Az bizony!!!! Tudja, kedves Királykisasszony, Jézus Krisztus sohasem gondolt önmagára és bár király volt, alázatos módon bánt mindenkivel! Hasonlóan mint Őfelsége szolgái, Ő is egész életében másokat szolgált! Feltétel nélkül szeretett mindenkit, még azokat is, akik Őt bántalmazták... KIRÁLYKISASSZONY: Te, bohóc, akkor Ő egy nagyon, nagyon jó király lehetett!!! Hol van az Ő Királysága?? Úgy szeretném Őt meglátogatni!!! Bárcsak élne még!!! UDVARI BOHÓC: Ez esetben, kedves Királykisasszony, van egy jó hírem: Jézus Krisztus ma is él, merthogy Ő föltámadt halála után 3 nappal és most a Mennyben van! Ha elhiszi, kedves Királykisasszony, hogy Jézus Krisztus eljött erre a földre, hogy életét adja Önért személyesen, akkor biztos lehet benne, hogy ez a Király helyet készít Önnek az Ő örökkévaló királyságában, ahogy megígérte!!
MESÉLŐ: E történetet hallva a Király és a Királykisasszony nem maradt többé a régi - életük gyökeresen megváltozott! Hamarosan nemcsak a királyi udvarban emlékeztek meg karácsony ünnepéről, hanem az egész királyságban elterjedt szokássá vált az ajándékozás, a karácsonyi képeslapok küldözgetése, a karácsonyfa-díszítés és még sok más hasonló karácsonyi szokás. Valahányszor a királynak eszébe jutott az a legnagyobb ajándék, akinek születéséről a Bohóc beszélt, elhagyta cifra palotáját, hogy a nap hátralevő részét, egyszerű, szegény emberek között töltse. Ilyenkor mindig meghívta az egész környék lakosságát, különféle ajándékokkal halmozta el őket és beszélt nekik arról a valaha létező legnagyobb Királyról, aki elhagyta mennyei otthonát azért, hogy meghaljon értük a kereszten és nekik adja az örök élet ajándékát, ha hisznek Őbenne. Ami pedig az udvari bohócot illeti... igaz, hogy soha sem tanult meg jó vicceket elsütni, de mégis valahogyan mindig sikerült mosolyt varázsolnia az emberek arcára, amikor elmondta a jászolban fekvő Király igaz történetét... egyszerre: „Békés, áldott karácsonyi ünnepeket!” |